A Lánycsapat…avagy: így épít két műszaki menedzser lány

Az SZTE csapata 2016-ban, immár harmadik alkalommal vett részt a Tésztahíd Építő Világbajnokságon. Szeged legsikeresebb csapatának mondhatjuk magunkat, tésztahidak építését tekintve legalábbis biztosan.

 

Egyetemünkön még nem volt múltja a tésztahídépítésnek, így a kezdetek nagy kihívások elé állítottak bennünket: számítások végzése, a szerkezetek terve, sablonok tervezése és kivitelezése, megfelelő ragasztó és tészta kiválasztása, folyamatok időigényének becslése. 

A versenyzés ötlete egy Mechanika órán vetődött fel, akkor indult el a RECCS 2014-en Kis Evelyn két csapattársával, amelynek eredménye magasra tette a lécet, hiszen első „próbálkozásra”, előzetes tesztelés nélkül a szerkezet 255,4 kg-os terhelésnél tört össze.

 

Októberben a Debreceni Egyetem TörDElő nevű versenyén a csapathoz Förgeteg Nikolett is csatlakozott. Az ezt követő versenyeken már kétfős csapatban indultunk, amely jó döntésnek bizonyult. Mindketten kellően elhivatottak, precízek és kitartóak vagyunk, és képesek vagyunk egymást motiválni. A háziversenyek sorát bővíti az SZTE Mérnöki Kar versenye is, amely már két alkalommal került megrendezésre. Az idei háziversenyen való részvétel mellett annak szervezését is elvállaltuk, amellyel más képességeinket is megmutathattuk.

 

Az első évben háromszög alakú tartószerkezetekkel indultunk, majd miután elértük a kimagaslónak számító 358,7 kg-ot, úgy éreztük, szeretnénk kipróbálni magunkat híd kategóriában is. Ekkor tértünk át az íves szerkezetekre, ezzel állítottuk fel eddigi rekordunkat, 383,6 kg-ot. Februári háziversenyünkön a Tiszavirág 3 nevű szerkezetünk nagy visszaesést mutatott: 190,8 kg-nál a fa terhelőelem kettétört, míg a szerkezet stabilan állt a törőgépen. Mivel pusztakézzel sajnáltuk összetörni, megjavítottuk, és 97 nap elteltével a RECCS 2016-on új saját rekordunkat állította fel, 398,9 kg-ot. Nem bíztunk abban, hogy 3 hónap elteltével ilyen eredményt tud produkálni a szerkezet, amivel elégedettek leszünk, ezért úgy döntöttünk, elindulunk tartó kategóriában is.

 

A felkészülés során sok akadály gördült elénk, de tudtuk, hogy kitartónak kell lennünk. A Tiszavirág 4 apró „alkatrészeinek” két napig tartó, többlépcsős válogatásával kezdtük a felkészülést, ezt követően felváltva, illetve néha egyszerre használtuk a rendelkezésünkre álló asztali síkcsiszolót. Az új tartónk megépítése mellett kellett időt szakítanunk a régi híd szétvágására, az újrafelhasználásra alkalmatlan részek eltávolítására, csiszolására, majd újraragasztására. A régi szerkezet a verseny előtti szombaton már saját lábain állt, az új szerkezet építését pedig a verseny hetének hétfőjén kezdtük, majd háromnapi reggeltől estig tartó „műszak” után a tartó is elkészült. Odafigyeltünk rá, hogy ne menjen a régi az új rovására, amelyet, úgy véljük, sikerrel teljesítettünk, mindkét szerkezettel a 4. helyezést szereztük meg.

 

Tekintve, hogy januárban diplomázunk - így elképzelhető, hogy nem tudunk részt venni több bajnokságon -, szerettünk volna a 400 kg fölé jutni, esetleg dobogós helyezést elérni. Alapvetően mégis elégedettek vagyunk, mert rengeteg tapasztalattal és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy az általában fiúk alkotta csapatok között egyetlen (műszaki menedzser) lánycsapatként is megálljuk a helyünket, és saját céljainkat, elképzeléseinket megvalósítva egy ilyen színvonalas, és érdekes mérnöki verseny résztvevői lehetünk.

Úgy érezzük, a verseny hozzáadott személyiségünkhöz, fejlődött a kitartásunk, és kicsit elhitette velünk, hogy semmi sem lehetetlen. 

 

Szerzők:

Kis Evelyn és Förgeteg Nikolett 

Szegedi Tudományegyetem, Mérnöki Kar